

2010. március 02., kedd 21:14
Bizonyított, hogy ha egyértelműen kijelölik és elkülönítik a mezőgazdasági táblákon a növényeknek fenntartott területeket a művelőgépeknek fenntartottaktól – azaz ha a gépek kizárólag meghatározott utakon haladhatnak, és minden évben csakis ugyanazokon –, akkor jobb és porózusabb a talajszerkezet, kevesebbszer akadályozza a tavaszi munkákat belvíz, olcsóbb a talajművelés és magasabb hozamokra lehet számítani.
Ausztrália hatalmas egybefüggő tábláin terjedt el az ezen alapuló, CTF-nek nevezett (Controlled Traffic Farming) gazdálkodás, de a tagoltabb birtokszerkezetű európai országokban is bevált a módszer. A Wageningeni Egyetemen azt vizsgálták, hogy vajon a zöldségtermesztésben is kamatoztathatók-e a tapasztalatok?
Amikor először kísérleteztek a hetvenes-nyolcvanas évekbeli Nagy-Britanniában a CTF-elv szerinti szántóföldi gazdálkodással, akkor megállapították, hogy a hagyományos módszerekhez képest háromszor annyi a hasznos munkanap a tavaszi talaj-előkészítés idején (amikor nem akadályozta a munkákat a vizes talaj); illetve, hogy nedves állapotban mérve 40%-kal több volt a talaj levegőtartalma, mint a hagyományos módszerrel művelt táblán. A talajművelésre fordított költség 15, de akár 50%- kal is csökkent, a gyökérzöldségek pedig 10%-kal több termést hoztak.
A cikket teljes terjedelmében a Kertészet és Szőlészet 2010/9. számában olvashatja.