Paprikatermesztés perlitben

Megtört a kőzetgyapot egyeduralma és bár továbbra is meghatározó a hidrokultúrás termesztésben, időközben viszont más inaktív közegeken is számottevő nagyságrendben termesztenek. A kőzetgyapotot főleg Békés megyében a perlites termesztés szorította ki. Gyűlik a tapasztalat a használatáról is, érdemes áttekinteni néhány technológiai fogást.

Mi az oka, hogy a Békés megyei termesztők ilyen nagy léptékben döntöttek a perlit mellett? Az ottani termelők nincsenek „elkényeztetve” termálenergiával, az életben maradásuk, a túlélés érdekében jobban rákényszerülnek a takarékosságra, mint a termálvizes fűtést élvező társaik Csongrád megyében.
Az elmúlt nehéz évek a szaktanácsadót és a termelőket is megtanították, hogy a pénzt mindenkinek a kerítésén belül kell megtakarítania, mert az a biztos. A termelők közti versenyben segít bármilyen helyzeti előny.

Hatmillióval kevesebb lehet a fűtés

A perlites termesztés ilyen mértékű térnyerésének egyik oka az, hogy a növényeket vödröstül össze tudjuk sűríteni, és elegendő csak szedés előtt két-három héttel széthordani őket a végleges helyükre, így kisebb teret fűtünk. A perlit ugyanis könnyű közeg, 100 liter súlya körülbelül 10 kg. Tövenként 3-4 liternyi közeget számolva, a perlittel töltött termesztőedények könnyen mozgathatók.
Az ikersoros beültetésben megszokott területre általában három sor vödröt helyeznek el, eltolással. A vödörsorok fölé betonacélból vagy fa karókból készíthető vázrendszerre terített fátyolfóliával vagy síkfóliával még több hőenergiát lehet megtakarítani. Igaz, ez jelentős többletmunka, – hiszen minden délután rá kell teríteni, reggelenként le kell szedni a növényekről a fóliát –, a fűtés-megtakarítás miatt azonban érdemes ezt megtenni. A gyakorlatban egy hektárnyi termesztőfelületet 2500-3000 négyzetméterre össze lehet sűríteni, és négy hétig lehet a növényeket egy helyen tartani. Így összerakva kell elvégezni a metszést, és csak akkor lehet széthordani a vödröket a teljes felületre, amikor már 4-5 cmes kispaprikával be vannak rakódva a növények.
Az öntözést megoldhatjuk vödrönkénti egyedi tüskés megoldással, a gyakorlatban azonban olcsóbb megoldást szoktunk választani. A vödrök fölé tízes osztású csöpögtető szalagot feszítünk ki, így körülbelül két csepptest jut egy vödörbe. A szalagot rákötjük a tápoldatozógépre, vagy búvárszivattyúval, tartályból öntözünk. Mivel ilyenkor a kis növényeknek még minimális a vízfogyasztása, elégséges napi egykét öntözés 100-150 ml-es adaggal.
Számoljunk! Az összepakolás és a széthordás költsége egy-egy napi fűtésköltséggel egyenértékű, mínusz 10 °C-os éjszakai hőmérséklet mellett. Az összerakás körülbelül négy hete alatt körülbelül 6 millió forintot takarítunk meg hektáronként, Slatina típusú szenes fűtéssel. Ez a téli – januári, februári – időszakra értendő.

Egy vödörbe 2 vagy 3 tő

A perlites termesztéshez tőzeges palántát használunk, a gyakorlatban ez lehet tápkockás is, de a 10-es cserép gyakoribb. Félig kész vagy kész palántákat, azaz 4 vagy 6-7 leveles növényeket is kiültethetünk a vödrökbe. Az ültetésnél ügyeljünk, hogy a palánta közege 1-1,5 cm-rel kiemelkedjen a perlit szintje fölé. Ha két szárra metsszük a növényeket, akkor két tövet, ha egy szárra, akkor három tövet ültetünk egy vödörbe. Ez a fajta tulajdonságaitól függ.
A vegetatív és a közepesen vegetatív paprikafajtákból egy vödörbe két tövet ültetünk, és két szárra metsszük a növényeket. A generatív fajtákból általában három tő kerülhet vödrönként, egy szárra nevelve. Egy tő paprikára legalább 2,5 liter, optimális esetben 3,0-3,5 liter közeg jusson.

Az öntözés lendülete

A vödröket ne az aljukon, hanem az oldalukon lyukasszuk ki, hogy a vödör alján maradjon tápoldat, egy növényre vetítve 0,7-1,0 liter közötti mennyiség. Ez azért fontos, mert nyáron 35 °C, vagy annál nagyobb melegben a növényenkénti vízfogyasztás elérheti a 2,0-2,3 litert is naponta. A tartalék vízből folyamatos a vízellátás, amíg nem tudunk öntözni, például áramkimaradás idején. Akkor is fontos a tartalék, ha a tápoldatozó gép nem tud 100 ml-es egyszeri öntözési adagnál kevesebbet kiadni. Az alján lyukas vödörben az egyszeri öntözési adag nyáron legföljebb 80 ml lehetne, amit az élénk vízfelvétel miatt akár 10-15 percenként kellene kiadnunk. Ha nagyobb öntözési adaggal dolgoznánk, akkor viszont az öntözővíz akadály nélkül „nagy lendülettel“ keresztülszaladna a közegen, anélkül, hogy a növény fölvehette volna a vizet. A nagy öntözési adag egyébként szárít: miközben áthalad a közegen, „levegőt húz“ maga után. Ez nyáron veszélyes, amikor egyébként is nagy a kipárolgás, és a növények párologtatása. Ismerjük meg a termesztésre használt közeg tulajdonságait! A vödör alján lévő vízréteg nemcsak víztartalék a növényeknek, hanem elveszi az öntözés lendületét is, tompítja az erejét, így nyári időszakban 100 ml körüli öntözési adaggal is tápoldatozhatunk.

Éjszaka is fontos

Napközben a közeg vízkapacitását tartsuk stabilan, a vegetatív fajták esetén 75-80, a generatív fajták esetében 77-84% között. Az optimális érték nemcsak a fajtától, hanem az évszaktól is függ. Téli időszakban igyekszünk „szárazabb” közegben termelni, mert annak a generatív hatásával ellensúlyozható a vegetatív hatású rövidnappalos, fényszegény időszak. Nyáron ugyanez fordítva igaz.
Eddig csak a nappali öntözésről beszéltünk, a hidrokultúrás termesztésben azonban ugyanolyan fontos az éjszakai öntözés is – ezzel akadályozzuk meg, hogy nagy legyen a közeg vízkapacitás-ingadozása, amire a paprika különösen érzékeny. Az ingadozás napi mértéke legföljebb 1, egyes fajták esetében legfeljebb 3% lehet. Az éjszakai öntözés adagja általában fele a nappaliénak, azaz alkalmanként 40- 60 ml. Az öntözési adag tervezésekor abból kell kiindulni, hogy a drén megjelenjen, vagy a kiadott mennyiségnek kevesebb mint 10%-a folyjék el. A kőzetgyapotos termesztéshez hasonlóan, mára a perlites termesztés öntözés-technikája is kialakult már a gyakorlatban.

Mácsai Imre 
független szaktanácsadó

A cikket a Kertészet és Szőlészet 2010/9. számában olvashatja.

Fizessen elő most!