Hogyan tovább Lengyelország?

Az Intenzív Lengyel Gyümölcstermesztésért Szövetség minden év márciusában rendezi meg gyümölcstermesztési szemináriumát Limanowában (Dél-Lengyelország). Az idén az „Alma Európában” címet adták neki, mert ez már a második év, hogy súlyos problémák jellemezték az almapiacot uniószerte. A szemináriumon azt elemezték, hogy mik lehetnek ennek az okai, illetve átgondolták, hogyan kellene alakítani a jövőt.

A mintegy 300 lengyel részvevő körét cseh, szlovák, orosz, litván, ukrán, fehérorosz, holland, német és dél-tiroli szakemberek bővítették.
A lengyel árutermelő gyümölcstermesztés a 19. század második felében kezdődött – a második világháború előtt még mintegy 300 ezer tonnát adott. A jellemző 10-12 x 10-12 méter tenyészterületet köztes kultúrákkal üzemeltették. 1951ben a termőterület még mintegy 20 ezer hektár volt, 45 ezer tonna termésmennyiséggel, majd az 1990-es évek közepére már 160 ezer hektáron, 1,6 millió tonna termett.

Megfeleződik

A lengyel almatermesztés valószínűleg az összeomlás szélén áll, az ültetvényfelület nagy része ugyanis nem felel meg az európai szabványnak. A hivatalosan megnevezett 165 ezer hektár a következő 20 évben várhatóan megfeleződik, nem feltétlenül az összes termésmennyiség kárára, közben a termelés hatékonysága ugyanis javul. Összehasonlításképpen Olaszországban a 2,2 millió tonna almát 60 ezer hektáron termelik meg. Hosszú távon bizonyosan nem gazdaságos az ipari alma termesztése, annál is inkább, mert az almalé fogyasztás Európában számottevően csökken. A termesztők számára csak egy út marad: alkalmazkodniuk kell a növekvő piaci követelményekhez, ehhez mérten nagyobb termelékenységet, jobb minőséget, tetszetős fajtákat, az almafogyasztás állandósítását és a kínálat összpontosítását kell elérniük. Máskülönben még erőteljesebb tisztulási folyamat várható Lengyelországban.

A legnagyobb gond a minőség

Az utóbbi években 2,73,2 millió tonna gyümölcsöt szüretelnek. A legnagyobb gond az alma minőségével mutatkozik, a másfél millió tonna étkezési almából ugyanis csak mintegy 600 ezer tonna felel meg a mai piaci követelményeknek. Ebben természetesen közrejátszik az almaültetvények szerkezete. Az ültetvényeknek csak 20%a nagyobb, mint 10 hektár, és 30% kisebb 2 hektárnál. Mintegy 40 ezer hektárnyi (24%) az a felület, ami kis házikertekben található, továbbá van még 40 ezer hektár 10 tonnánál alacsonyabb hektáronkénti termésátlagokkal. A közepes termésátlagú kertek termőfelülete 50 ezer hektár, jó termésmennyiséget (2530 tonna/ha) további 40 ezer hektár ad és nagyon jó termőképességű 15 ezer hektár ültetvény, ahol a termésátlag meghaladja a 40 tonnát hektáronként.
A termés felét, mintegy 1,5 millió tonnát feldolgozzák, a többi étkezési alma. A belső fogyasztás 650800 ezer tonna között ingadozik: az egy főre jutó fogyasztás ma már csak 1516 kg, a korábbi 20-kghoz képest. Az áru nagyobb része a hagyományos csatornákon kerül a kiskereskedelmi forgalomba, körülbelül harmadát értékesítik az élelmiszerhálózatokon keresztül.
Gondot okoz, hogy a gazdák alig szövetkeznek. Jelenleg 154 termelői szervezet alakult, melyekhez 4200-an, a termesztőknek csak 6%a csatlakozott. Kevés a tárolótér: 400 ezer tonna alma elhelyezésére ad lehetőséget, pedig legalább 600-700 ezer tonnát kellene tárolni.
Meglehetősen változatos a termelési hatékonyság, a termelési költség 20 t/ha termésnél 0,8-1,2 zloty kilogrammonként, 30 tonnánál 0,77-0,83, illetve 40 tonna felett 0,56-0,63 zloty. A termelői ár Golden Delicious, illetve Gala esetében 0,7-0,8, Jonagold, Idared, McIntosh fajták esetében 0,4-0,6 zloty körül alakult kilogrammonként, a tárolási költségek 0,3-0,5 zlotyra tehetők. A zloty árfolyama jelenleg 70 Ft körüli.
Az almatermesztés gyakorlatilag a Golden Delicious fajtánál hektáronként 30 tonna termés fölött, a többi fajtánál 50 tonna fölött volt gazdaságos. Az étkezési almának csak a 2530% ánál volt magasabb a termelői ár, mint a termelési költség. Az ipari alma ára rendkívül alacsony volt; a kilogrammonkénti 0,10,22 zloty gyakorlatilag csak a szedés és a szállítás költségeit fedezte.
Eberhard Makosz profeszszor szerint az előrelépés érdekében jelentősen, legalább 1 millió tonnára növelni kell a minőségi alma mennyiségét. Ehhez több nagyobb termőképességű ültetvényre van szükség. Több elegendő korszerű tárolótérrel rendelkező termelői szervezet is kellene, nagyobb kereskedelmi összefogásra van szükség az értékesítésben, és jobb együttműködésre a feldolgozó üzemek között. Kívánatos lenne, hogy a kormány nagyobb érdeklődést mutasson a termesztők problémái iránt, illetve több segítséget nyújtson nekik. Ha a következő 34 évben nem lesz jelentős változás ezen a téren, akkor a professzor szerint erősebben kell korlátozni az almatermelést Lengyelországban.

Hosszú távon csökken

Az új német piaci elemző szervezet (a ZMP utóda) munkatársa, Helwig Schwartau beszélt az európai, illetve a világ almapiacán tapasztalható történésekről. Világszerte nő az almatermés, e mellett viszont a fogyasztás állandósult. Ez kiélezi a versenyt, ami viszont hosszú távon szűkíti a termesztők bevételeit. Elképzelhető, hogy a viszonylag jó „almaévekben” tisztulási folyamatra van szüksége az ágazatnak. Franciaországban évenként 23%-kal csökken a termőterület, a Benelux térség egyértelműen a körtetermesztés irányába vált. A kelet-európai térségben sok az elöregedett ültetvény. Még Lengyelországban a legalacsonyabbak a termelési költségek, de nem tud gazdaságosan termelni ilyen árak mellett. A keresletkínálat nincs egyensúlyban, és az élelmiszerhálózatok koncentrációja is nagy kihívás elé állítja a termelőket, akiknek jobban kell szerveződniük, hogy egyenlő partnerként kezeljék őket. Erősödni lehetőség szerint olyan regionális egyesülésekkel lehet, amelyek még földrajzi területet is lefednek.
Fontos kérdés a fajtaválaszték is, helyesen kellene meghatározni, illetve fölismerni, hogy melyek az ígéretes almák. Nem elég csak a jó termésátlagra figyelni. A Jonagold és az Idared hosszú távon veszít a jelentőségéből. Nyugat-Európában mindenképp a klubfajták állnak az érdeklődés homlokterében, illetve a körtetermesztésre való átállásban látnak jó lehetőséget.

Dél-Tirol még jobb fajtákat keres

Kurt Werth, az SK-Südtirol (a dél-tiroli fajtainnovációs konzorcium) vezetője részletesen beszámolt a dél-tiroli almatermesztés múltjáról és fejlődéséről. Dél-Tirolban egy kor 44 értékesítő szervezet működött, ma 5 eladási központ van. Ma már nem a minőség a fő kérdés a dél-tiroli szakértő szerint, mert az alapadottság, hanem különleges minőségre van szükség. A 18 500 hektáron jelenleg mintegy 1,15 millió tonna alma terem, ami az olasz termésnek több mint a fele. Az az általános vélemény, hogy nem fát kell termelni, hanem almát! Dél-Tirolban is nagyon sok a kisüzem, az tehát hasonlít a lengyelországi helyzethez, viszont kedvező eredmény a 80%os támogatottság a szaktanácsadásban.
Ha a termelői árak alakulását vizsgáljuk az előző negyven évben, akkor meglepő eredményre jutunk: az árak egyáltalán nem követték az inflációt, sőt ahhoz, hogy ugyanazt a bevételi szintet érjék el a gazdák, a termésátlagot 10 évenként ugrásszerűen kellett növelniük. Az 1970-es évekre jellemző 28 tonnás termésátlag éppen 2000-re duplázódott meg. Időközben folyamatos volt a fejlődés: az 1980-as években 36, a 90-es években 43 tonna volt a hektáronkénti átlag. Napjainkban pedig már 62 tonnát értek el.
Kurt Werth szerint, Dél-Tirolban jelentős volt a fajtamegújítás, ezen a téren Lengyelország is sokat tehet: a modell jó, csak a megfelelő fajtákat kellene megtalálni a földrajzi és piaci viszonyokhoz. A fajtainnovációval, kutatással és szaktanácsadással foglalkozó szervezet vezetője úgy látja, hogy mindenképp a fajtaújdonságok irányába kell elmenni. Ilyenek a klubfajták is, ahol ellenőrzött a termelés és az értékesítés is, továbbá a CPVO-nál (az EU fajtahivatala) már mintegy 300 fajta védett. Aki a tömeggel úszik, csak vesztes lehet, figyelmeztetett a szakember.

A legfontosabb piac Oroszország

A lengyel alma számára rendkívül fontos az orosz piac, ezért részletesen foglalkoztak vele. 2008-ban Oroszországban 2,3 millió tonna alma termett, de az ültetvények 80%-a elöregedett, 35 évesnél idősebb, és évente csak 23% az új telepítések aránya. Az almafogyasztás fejenként 20 kilogrammra tehető, a lakosság mintegy 40%-a a hazai termelésű almát részesíti előnyben, éppen ezért sokszor jelölnek a kereskedelemben import fajtákat, az orosz fajtaneveknek megfelelően. Az alma 35%-át az élelmiszerhálózatok értékesítik, a fennmaradó 65% a nagybani piacokon cserél gazdát.
A rubel jelenlegi gyengesége a dollárral szemben sok cég számára jelent tetemes anyagi veszteséget. 2008 és 2009 őszén elsősorban a hazai termést keresték, a nagybani piac 2009 decemberében lendült föl újra. A legkedveltebb fajta jelenleg az Idared, leginkább Szibériában keresik. Jelentős még a Jonagold és a Golden Delicious, de az almáknak nagyon jó minőségűnek kell lennie, és a kedvező ár is nagyon fontos. A lengyel alma ára 2009 tavaszán 0,4-0,5 euró volt kilogrammonként, 2009 őszén viszont 0,2 euróra csökkent. A kínai alma vámkedvezményben részesül, de elsősorban az ország keleti, ázsiai felébe jut el, az európai szállítmányok pedig a nyugati országrészekbe. Szerbia vámmentesen szállíthat Oroszországba is, és jelentős az ukrán export.
Az orosz exportvállalkozásban érintett előadó keserű szájízzel fogalmazta meg, hogy mind a chilei, mind az amerikai termékek támogatással jelennek meg a vásárokon, marketingeseményeken. Olaszország 5 nagy kereskedőcége pedig már kereskedelmi központot is nyitott Moszkvában. A lengyel állam viszont semmilyen támogatást nem ad erre. Az olcsó lengyel alma januártól késő tavaszig jól értékesíthető az orosz piacon. A holland áru körülbelül a 20szorosát éri a lengyel almának. Mindenesetre hosszú időt vesz még igénybe az a folyamat, míg az orosz almatermesztés annyira fejlődik, hogy az import jelentősen visszaessen – vélte a „Silvi Cola” cég vezetője, Artur Stasiak.

Az orosz kivitel költségei

Az orosz vevők igénye elég magas, egyszeri kifogásolható minőségű szállítással piacot lehet veszíteni. Az orosz vevőket tulajdonképpen 4 csoportra lehet osztani: élelmi szerhálózatok, nagybani piacok, kereskedők, közvetlen értékesítők. Az élelmiszerhálózatokat döntően helyi kereskedők szolgálják ki, importőrök számára túl veszélyes a közvetlen értékesítés, mert jellemzően túl sok a reklamáció. Az előadó véleménye szerint jobbak a lehetőségek a nagybani piacokon, ahol a kereskedők válogató gépek, szállító eszközök segítségével szolgálják ki az élelmiszerhálózatokat is. Ennél is nagyobb szerepet játszanak a köztes kereskedők, a legjelentősebb cégek Szentpéterváron találhatók. A nagybani piacokon a közvetlen értékesítés legnagyobb részét azerbajdzsáni kereskedők tartják a kezükben, többnyire készpénzzel fizetnek.
Az étkezési alma vámtétele január 1. és július 31. között 0,1 euró kilogrammonként, augusztus 1. és december 31. között 0,2 euró, az áfa 18%. Az exportőrnek kell még megfizetnie a tanúsítványok, a vámügynökségek és a brókerek szolgáltatásainak költségeit. Ez mintegy 800 dollárt jelent 20 tonna almára vetítve. Az összes költség egy kilogramm almára július 31-ig 0,33 dollár, december 31-ig 0,5 dollár. Az alma kiskereskedelmi ára 0,82-0,99 dollár között mozog.

Ferencz Anita
FruitVeB

A cikket a Kertészet és Szőlészet 2010/19. számában olvashatja.

Fizessen elő most!