Magyar meggy termékpályák

A magyar meggytermesztés a kilencvenes évek sikerágazatából napjainkra problémákkal, súlyos gondokkal küzdő, nehézkesen működő ágazattá vált. Ennek legfőbb oka nem termesztéstechnológiai, hanem az értékesítéssel függ össze. A magyar meggyet felvásárló piac átalakult, illetve a gyümölcskereskedelem teljes mértékű globalizálódása zajlott le az utóbbi évtizedben. Olyan országok váltak versenytársainkká (pl. Törökország), amelyek eddig nem számítottak komoly meggyszállítónak. A magyar meggy mellett a lengyel, szerb és román termés is megjelent, az új telepítések révén tovább nő ezen országok kivitele, a fogyasztás viszonylagos állandósága mellett.

A meggy igazi hungarikum, ez az egyik gyümölcs, amiben Magyarország világszerte elismert fajtákkal rendelkezik. Amerikában és Ázsiában egyaránt sikeresen vonták termesztésbe a hazánkban nemesített és szelektált meggyfajtákat.
A világ összes meggytermesztése eléri az 1 millió tonnát, a legnagyobb termesztő országok az USA, Lengyelország és Törökország. Magyarországon évente 60-65 ezer tonnát szüretelünk, amivel a világ 7. legnagyobb meggytermelői vagyunk. Történelmi hagyományaink, termesztési, nemesítési tartalékaink és szakértelmünk alapján is kijelenthetnénk, hogy a magyar meggytermesztés sikerágazat. A valóság azonban nem ezt mutatja, és ennek számos okát a hazai termesztés és kereskedelem felépítésében kereshetjük. Ezt a felépítést ismerve viszont a termesztő maga is javíthat helyzetén. A termelők helyzetének pontos megismerésében és változást hozó üzleti döntések meghozatalában segít a következő írás.

Ipari alapanyag vagy friss áru

A meggy alapvetően ipari célú növény, kisebb mértékben frisspiaci értékesítésre is alkalmas. A két termékpálya eltér egymástól, ezért a felmerülő gondok is mások. Friss fogyasztású meggyet Oroszországba és a Balti államokba szállítunk, de ez igen kockázatos értékesítési csatorna a távolság és a piaci szereplők viselkedése miatt. Gyakori, hogy az áru feladása előtt jó áron (200-350 Ft/kg) kötnek üzletet, majd a megérkezés után minőségi reklamáció miatt sokszor a kezdeti áraknak kevesebb mint a fele jut a termelőnek. A távolság miatt a reklamáció személyesen szinte biztosan nem ellenőrizhető, a termesztő végső soron teljesen kiszolgáltatott a vevővel szemben. A problémát növeli, hogy az értékesítési láncban a termelő és az orosz kereskedő partner között általában egy magyar hűtőház, egy exportőr, de gyakran még a magyar hűtőház felé értékesítő kereskedő is tevékenykedik.
A sokrésztvevős ellátási lánc az üzletmenet során alaposan lelassítja az információáramlást, friss áru esetében ez alapvető baj, de mivel minden piaci szereplő nyereségérdekelt, ezért a termelő bevétele is csökken. Ezzel együtt hatványozottan nő annak is a kockázata, hogy a termesztő végül nem kapja meg a gyümölcs ellenértékét. Ugyanis a lánc minden eleme önálló cég, ha ezek közül bármelyik nem fizet, a lánc végén álló termesztő biztosan nem jut a pénzéhez. A gazda kellő körültekintéssel választhat olyan partnert, ahol az exportoldal egyetlen cégben összpontosul. Két résztvevő elhagyásával akár 10-15% felvásárlásiár- emelkedés érhető el. A termelőtől a hűtőháznak vásárló kereskedő mindenképpen kizárható, ez pedig 5-10% bevételnövekedést jelent.
Manapság elsődleges szempont a vásárló fizetőképessége, a gyümölcspiac termelői oldala a bizalomra épül. A gazdák sokszor nem ellenőriznek alap vető információkat gyakran még teljesen ismeretlen vásárlóikról sem. Minden esetben ajánlott a cég adószámának segítségével megbizonyosodni annak létezéséről és működéséről, illetve arról, hogy az üzletetkötő személy jogosult-e a cég nevében eljárni, van-e a cégnek köztartozása, nem áll-e felszámolás vagy végrehajtás alatt. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy a termesztők bizalmat és árut adnak olyan személyeknek, akik már az üzlet megkötésekor a csalás szándékával jelentkeznek.

Ipari meggy ellátási lánc

Az ipari meggy termékpálya különbözik a frisspiacitól. Legfontosabb szereplői a termesztő mellett a feldolgozó üzemek (konzervgyár, lé üzem, hűtőház, alkohollepárló üzem, sűrítmény, aroma- és színezékgyártó, stb.).
Itt is megfigyelhető az a sajnálatos jelenség, hogy a feldolgozó üzemek és a gazdák között közvetítő kereskedők jelennek meg elsődleges felvásárlóként. Gyakran a szállítmányozás szervezésén kívül semmi szerepük nincs, de az amúgy is alacsony felvásárlási árakat 5-10%-kal csökkentik, megbízhatóságuk kétséges, fizetési biztonságuk gyenge. Mindenképpen kívánatos volna, hogy a termesztők közvetlen kapcsolatban legyenek a feldolgozókkal, már ennek a megszervezése is segítene a gazdák rossz helyzetén.
A köztes kereskedők félrevezető magatartásukkal gyakran komoly veszteségeket okoznak. Jellemző a vásárláskor csábító magas árak bemondása, majd minőségi kifogások után jóval a piaci ár alatti elszámolás. Például ha a konzervgyár 80 forintos felvásárlási árat hirdet kilogrammonként, a kereskedő 85-90 forintot ajánl, majd szállítás után 50-60, de akár 20-30 forintos áron fizeti ki az ekkor már teljesen kiszolgáltatott gazdát. Ezért különösen fontos volna a szerződéseket írásba foglalni, hogy később vita esetén legyen esély a tisztességtelen magatartás kivédésére.
Az ipari meggyből készült termékek fő piaca Európában Németország. A felvásárlási árakat minden évben május végén, júniusban határozzák meg. Az árban központi tényező a nagy áruházláncokkal kötött konzervértékesítési szerződés. A konzervgyárak ez alapján számolnak vissza és alakítják ki alapanyagbeszerzési áraikat. Az utóbbi években az ipari meggy ára az ököltség határán, illetve az alatt mozgott. Az idén több tényező utal a tavalyinál magasabb árak kialakulására. Az áremelést korlátozó tényező, hogy vannak még tavalyi konzervkészletek a raktárakban és jelenleg 0,5 euró körüli áron mozog a 720 mles meggykonzerv németországi nagykereskedelmi ára. Az ellátási lánc egyik legnagyobb problémája, hogy míg az áruházláncok és konzervgyárak jellemzően nagy érdekérvényesítő képességgel bírnak, kereskedelmük jól szervezett és központosított, addig a termesztői oldal természetéből fakadóan sokszereplős, szervezetlen és a gazdák nem tudják érdekeiket képviselni a náluk sokszor nagyobb cégekkel szemben. Végső soron az áruházláncok túlságosan erős piaci szereplők, a termelők csak hatékony állami szabályozás és ellenőrzés mellett képesek eredményesen együttműködni velük. A feldolgozók finanszírozási gondokkal küzdenek, így a gazdák a meggy vételárát jó esetben is csak a szállítás után 30 nappal kapják meg. Bizonyos esetekben a fizetési határidő akár 1 év is lehet, bár az ilyen kintlévőségek megtérülése sokszor kétséges.

Erőviszonyok a zöldség-gyümölcs szektorban

Tisztán látszik, hogy az élelmiszerkiskereskedelem a nagy cégek erősödése irányába tolódik el. Országokat, sőt kontinenseket átívelő kereskedelmi láncok uralják a piacot, ezekkel az óriás vállalatokkal áll szemben végső soron minden egyes termelő, aki az árut a feldolgozóipar vagy a frisspiac valamely szereplője felé értékesíti. Ebben a helyzetben állami, sőt Európai Uniós szintű érdekvédelemre volna szükség a kereskedelmi láncokkal szemben (alapanyag minimálárak kikötése, fizetési határidők maximalizálása, jóhiszemű és korrekt kereskedői viselkedés szabályozása, stb.). Ezen kívül szinte elkerülhetetlen a termesztők valamely formájú szövetkezése.
Szemléletes adat, hogy ha a magyar meggytermesztők egy etlen nagy közös vállalattá alakulnának, akkor annak éves forgalma kb. 15 milliárd Ft lenne. Ha az egész magyar zöldséggyümölcs ágazat egy etlen vállalat lenne, akkor annak forgalma kb. 200 milliárd Ft volna. Ezzel szemben az egyik Magyarországon működő nagy szupermarketlánc éves forgalma kb. 350 milliárd Ft. És ez csak az egyik hálózat, és annak is csak a magyarországi leányvállalata. Európa legnagyobb zöldségés gyümölcskereskedő cégének éves forgalma már meghaladja a 2300 milliárd Ft-ot. Egyetlen cég mérete, akinek egy termesztő közvetlenül is értékesíthet, az egész magyar ágazat kibocsátásának több mint tízszerese. Ezek tehát a jelenlegi erőviszonyok, és ezért elengedhetetlen a valós állami, vagy uniós ellenőrzés az élelmiszertermelésben.
Ekkora nemzetközi vállalatcsoportokkal semmilyen termelői csoport vagy magyar felvásárló nem veheti fel a küzdelmet. Valós érdekvédelmi munkát végző, egységes és kellően nagy termelői csoportosulások viszont eljuttathatják javaslataikat a kormányhoz, és van akkora érdekérvényesítő erejük, hogy állami segítséggel megvédjék a termelők helyzetét a piacon. Pozitív példákról több országban is hallunk; Németország, Lengyelország, Franciaország, Hollandia, Norvégia, Svájc gazdálkodói már elérték azt, hogy a kiskereskedelmi láncok nem hoznak komoly döntéseket a termesztők kihagyásával. A szupermarketláncok is megértették, hogy az érdek közös. Valójában a termelő és kereskedő oldal között csak akkor nincs feszültség, ha világosan és egyértelműen szabályozott a szereplők ellátási láncon belüli helye, jogai és kötelezettségei.

Saját kivitel 

Az utóbbi években több termelő próbál külföldön piacot találni az ipari meggy számára. Itt sokkal inkább jellemző a magyar exportőr céggel való együttműködés. A piacon ma irreálisan sok a kis exportőr, akik közvetlen német, osztrák konzervgyári kapcsolatokkal hirdetik magukat, de jellemzően csak külföldi nagykereskedőkkel állnak kapcsolatban. Gyakori köztük a külföldön bejegyzett cég, melyek adóelkerülés céljából működnek. Magas áfa mellett a maguk számára rendkívül jövedelmező üzleteket kötnek, a termelőt azonban még akár 5-8 év elteltével is megbüntetheti a magyar adóhatóság egy-egy ilyen helytelenül kivitelezett üzlet okán. Természetesen van nak hazánkban is jól működő, becsületes üzletmenetet követő exportőrök, akik kel eredményes lehet a gazdák számára az együttműködés. Sőt nagyobb termelők maguk is közvetlenül értékesítenek külföldi feldolgozóknak. Megfelelő biztosítékok és szerződések esetén ez jól jövedelmező formája a gyümölcseladásnak. Ilyen üzlet megkötése előtt ajánlatos a külkereskedelemben tapasztalt személy segítségét kérni.

A nagybani piac

A belföldi frisspiacon való közvetlen termelői értékesítés általában a nagybani piacokon folyik. A piac működése és felépítése alapvetően nem termesztőbarát, nyitva tartása túl hosszú és verseny csak az eladói oldalon van. A vásárlók általában a kivárás eszközével játszszák ki a gazdákat egymás ellen. Már akkor is zuhannak az árak, ha a kereslet és a kínálat egyenlő, a piac elnyújtott nyitvatartásá ból következően azonban az eladók a piac zárása előtti órákban jelentős árengedményekre is hajlandók, mivel a következő napi szüretre vissza kell érniük az ültetvényhez, tároló kapacitásuk általában nincs, így a nem értékesített áru nagy problémát okoz. Meggyből a kínálat gyakran jóval nagyobb a keresletnél és úgynevezett „dömping ár” alakul ki a piacon.
A közvetlen fogyasztói értékesítés – általában az ültetvény közelében – megfelelő keretek között komoly árbevételt hozhat. A különböző hatósági szabályozásoknak való megfelelés ebben az esetben nehézkes, így sok termelő meg sem próbálkozik a tevékenység megszervezésével, aki pedig mégis, az az átfogó ellenőrzést követően gondolja át a termelői bolt további működtetését. Pedig ez az értékesítési forma előnyös volna a kistérségi lakosság szempontjából is; a helyben termelt áru közvetlen megvásárlásával ugyanis a fogyasztó támogatja és segíti saját települése fejlődését is.

Mézes Zoltán, Nyéki József, Szabó Zoltán, Szenteleki Károly    

A cikket a Kertészet és Szőlészet 2010/26. számában olvashatja.

Fizessen elő most!