Új kártevő a szelídgesztenyén

Dryocosumus kuriphilus gubacsdarazsat 1974-ben hurcolták be az USA-ba gesztenyedugványokkal. Tavaly már tíz szövetségi államban kimutatták. Magoncokkal és oltógallyakkal terjedt el rendkívül gyorsan. Európában Olaszországban találták meg 2002-ben, és feltehetően az onnan vásárolt oltványokkal került be hozzánk. Nálunk tavaly észlelték először, az idén az Olaszországból behozott szelídgesztenyefákon ismét sikerült megtalálni. Gyors elterjedésével tehát számolnunk kell.

A Dryocosumus kuriphilus gubacsdarázs Kínában honos, de Japánban és Koreában is a szelídgesztenye egyik fő károsítója. A darazsak a rügyekbe rakják a petéiket, a fejlődő lárvák gubacsok képzésére kényszerítik a fákat. A hajtáscsúcsokon, a levelek főere mentén és a virágokon fejlődnek a gubacsok, majd a darazsak kikelése után megfásodnak, és több évig a fákon maradnak. súlyos fertőzés esetén a hajtások, a vékonyabb és a vastagabb ágak, sőt egyes koronarészek is elhalnak.
A nőstény darazsak hímek hiányában szűznemzéssel a nyár közepén a rügyekbe hármasával-ötösével rakják le a petéiket. Ugyanabba a rügybe több nőstény is petézhet, így negyven nap múlva kéttucat utód is kikelhet, és töltheti nyugalomban a telet a rügyekben. Tavasszal, a nedvkeringés megindulása kor a fakadó rügyek hajtó és termő részein táplálkozva, gubacsképzésre kényszerítik az osztódó szöveteket. A jellegzetes gubacsok belsejében a lárvák egyesével táplálkoznak a növény szövetében. Húszharminc nap alatt fejlődnek ki, majd nálunk zömmel júliusban bebábozódnak. A darazsak kerek lyukat rágva rajzanak ki a gubacsokból. Jól repülnek és a szelekkel a születési helyüktől messze lévő gesztenyefákon is megtelepedhetnek. A szűznemzéssel szaporodó kártevőnek egyetlen nősténye elegendő az ültetvény fertőzéséhez.
A leghatékonyabban azonban a szaporítóanyaggal terjedhetnek, mert a nyugalmi állapotú rügyeken alapos vizsgálattal sem lehet a fertőzést felfedezni. A megelőzésen túl jelenleg más védekezés nem lehetséges, mert a termést hordozó fákat nem lehet veszélyes szerekkel permetezni. A fertőzött növényrészeket vágjuk le és égessük el, az ültetvényből pedig ne szedjünk szaporítóanyagot.
Az Olaszországból rendelt oltványokat még a szállítást megelőző nyár folyamán termőhelyükön alaposan meg kell vizsgálni, mert akkor jól látható a kártevő jelenléte. A már megtelepedett gubacsdarazsak ellen a szintén ázsiai származású fémfürkészt, a Torymussinensist lehet bevetni. Ez képes elfogadható szintre visszaszorítani a gubacsdarázs népességét.
Nálunk a gubacsok negye déből az idén nem kelt ki darázs, mert a csapadékos idő szakban a gubacsok egy része fölrepedt, utat nyitva a gombás fertőzésnek, amik elpusztították a károsítót. A rovarok okozta sebzéseken szintén bejuthattak a kórokozók a gubacsokba.
A Curculiovillosus, a gubacslakó zsuzsok a tölgy erdőkben él, lárvái a Biorrhiza pallida gubacsaiban fejlőd nek ki. Hamar rátalált a kerti szelídgesztenyén az új jövevény darázs gubacsaira és hosszú ormányával mélyen és alaposan összefurkálta. A megsebzett gubacsok gombás fertőzése következtében a bábok és a már kialakult darazsak egyaránt elpusztultak.

Bodor János 

A cikket a Kertészet és Szőlészet 2010/30. számában olvashatja.

Fizessen elő most!